A feltett kérdés a technológiai folyamatok területén rejlik - és ezért először az említett technológiai folyamatokat kell részletesebben áttekintenie..
Mi a hegesztés?
A hegesztést technológiai műveletként (folyamatként) értjük, amelynek célja az elemek integrált összekapcsolása az egymás közötti létrehozás következtében intermolekuláris / interatomikus kötések általános / helyi fűtéssel vagy plasztikus deformációval (opcionálisan megengedhető a tényezőkkel való egyidejű kitettség). A hegesztés alkalmazható fémekre / ötvözetekre és nemfém alapanyagokra: kerámia, műanyagok és így tovább..
hegesztés
Különböző módszerek használhatók a hegesztési ponthoz szükséges energiamennyiség biztosítására: erős villamos áram átvezetése a hegesztett elemekön keresztül (elektromos kontakthegesztés), ívhevítés (elektromos ívhegesztés) az égés kémiai reakciója következtében (gázhegesztés), koncentrált sugárzás / részecskék (hegesztés fókuszált elektromágneses sugárzással) , lézer, elektronnyaláb), súrlódás (ez magában foglalja az ultrahangos hegesztést is).
Hegesztési folyamat
Két elem hegesztése diffúziós / keverési eljárások útján valósítható meg, az egyik vagy a másik fajta:
- Az anyag melegítése a kívánt ponton az olvasztás előtt, az elemek további összenyomása nélkül.
- Az elemek mérsékelt tömörítésével és melegítésével egyidejűleg.
- Az elemek nagyon jelentős tömörítésével anélkül, hogy hőt szolgáltatnának kívülről.
Mi a forrasztás?
A forrasztás olyan technológiai műveletet (folyamatot) jelent, amelynek célja az elemek integrált összekapcsolása az összekapcsolt felületek közötti bevezetéssel olvadt forrasztóanyag (a fém / ötvözet önmagában működik, amelynek olvadáspontja nyilvánvalóan alacsonyabb, mint az elemek anyaga), hűtéssel zárul. Azonnal érdekes megjegyezni, hogy gyakorlatilag ugyanaz a „hőre lágyuló ragasztóval történő ragasztás” ugyanazon meghatározás alá tartozik minimális változások mellett - ragasztásnak nevezzük, a fémek / ötvözetek forrasztásának esetére hagyva (lásd GOST 17325-79)..
forrasztó
A forrasztás szempontjából fontos fluxus - egy speciális anyag, amelyet emellett érintkezésbe hoznak forrasztással és forrasztott felületekkel. Általában a fluxus reagál a fém-oxidokkal a forrasztás / elemek felületén, kitéve a „tiszta” (nem oxidált) rétegeket, és tovább csökkenti a folyékony forrasztás felületi feszültségét.
Forrasztási folyamat
Általános esetben hőt juttatnak a forrasztási zónához (speciális eszközzel - forrasztópáka, vagy általános hevítéssel - például egy gázlámpával), amíg a forrasztó el nem olvad, de ugyanakkor alacsonyabb, mint az elemek felületének olvadási hőmérséklete, amely után a forrasztó folyik az összekapcsolható felület erők (nedvesítés) következtében. felületek. A hevítés befejezése után a forrasztás megszilárdul, és így egy ízületet képez. A forrasztás-hegesztés itt kissé eltér: megkülönbözteti a kisebb forrasztási mennyiséget és a kialakuló hegesztés jellegét, ami hasonlít a hegesztéshez (a hegesztés és hegesztés során eltérő anyagok esetén egy olvadékonyabb elem széle megolvadhat)..
Forrasztópáka
Általában több tucat forrasztási módszer létezik, amelyek finomságainak / különbségeinek jobb az irodalomhoz fordulni. Itt értelmes csak a reakció-fluxus forrasztást megemlíteni, ahol a kívánt folyékony fém (forrasztóanyag) in situ képződik, a fluxus és a forrasztott felületek kölcsönhatása miatt.találatok
Amint az a fenti leírás-meghatározásokból egyértelműen kitűnik, mindkét technológiai eljárás meglehetősen hasonló, és a termék egészének összekapcsolására szolgál, ráadásul a fémek / ötvözetek és más anyagok feldolgozott anyagként működhetnek, és maguk a folyamatok jellemzően a hőmérséklet növekedésével zajlanak..
Vannak azonban a következő fontos különbségek:
- A forrasztás jelenlegi meghatározása elsősorban fémek / ötvözetek felhasználását foglalja magában, és a hegesztéshez felhasznált anyagok köre sokkal szélesebb (pl. Műanyagok).
- Forrasztáskor feltételezzük, hogy az elemek között jelentős rés létezik, amelyet ezután egy olvadékonyabb forrasztással kell kitölteni..
- Forrasztáshoz általában jellegzetesebb egy további speciális anyag - fluxus - használata, amely reagál a felületekkel és a forrasztással (hegesztéskor a fluxus felhasználásával kapcsolatos ilyen kivételek a következők: ívhegesztés bevont elektróddal és hegesztés egy további fluxusréteg alatt)..
- A forrasztás során úgy vagy úgy, hogy olvadékonyabb anyagot adjunk az összekapcsolódást igénylő felületek közötti réshez - forrasztás (közvetlenül vagy in situ, fluxusból).
- Forrasztáskor az összekapcsolandó anyagok nem olvadnak (kivétel a forrasztás-hegesztés, amikor az ilyen forrasztásnak kitett elemek egyik széle megolvad).
