A különbség a tankönyv és a tanulmányi útmutató között

Az iskolák és az egyetemek aktívan használnak tankönyveket és tananyagokat. Mik ezek és más tudásforrások??

Cikk tartalma

• Mi a tankönyvek sajátosságai??
• Mi a tanulmányi útmutatók sajátosságai??
• összehasonlítás
• táblázat

Mi a tankönyvek sajátosságai??

alatt tankönyv szokás, hogy megértsék a tudás fő forrását egy adott tudományág vagy tantárgy keretében - egy iskolában, középiskolai szakintézményben vagy egyetemen. Felépítésében megfelel az iparban és más szabályozási forrásokban rögzített szabályoknak és normáknak.

A tankönyv célja:

• a hallgató bevonása a tudás elsajátításába, az anyag érdekes, szisztematikus és átfogó bemutatásával a szerző által;
• a hallgató számára a leckében szereplő anyagok jobb elsajátításához szükséges konkrét információk biztosítása;
• a hallgatók tények elemzésére való képességének kialakulása, a szöveg elsajátításának és rendszerezésének képessége.

A tankönyveket több fő változatba sorolják:

• műhelyek (olyan kiadványok, amelyek lehetővé teszik a hallgatók számára, hogy az ismereteket egy vagy másik módon gyakorlatilag egyesítsék);
• antológia (publikációk, amelyekben nagyon tömören ismertetik a témával kapcsolatos információkat, különféle megjegyzésekkel, illusztrációkkal kiegészítve);
• szótárak, referenciakönyvek és enciklopédiák (publikációk, amelyek lehetővé teszik a hallgató számára, hogy megismerje a vizsgált témáról szóló különféle tényeket, széles körben bemutatva).

A tankönyvek általában nagyszámú oldalt tartalmaznak - több száz, néha sorozatban készített oldalakat. Az anyagok fejlesztése tankönyvek segítségével nagyon hosszú ideig igényli a hallgatókat, sok esetben a tanár magyarázatait is a forrásban szereplő egyik vagy másik szövegrészről.

A tankönyvekben szereplő információk elsősorban elméleti jellegűek. A téma alkalmazott aspektusát már az osztályteremben megvizsgálják.

Mi a tanulmányi útmutatók sajátosságai??

alatt tanulmányi útmutató szokás, hogy megértsük a tudás forrását minden olyan tudományágban vagy tantárgyban, amely kiegészíti a tankönyveket vagy előadásokat. Ennek felépítése olyan, hogy a hallgatónak rövid időn belül lehetősége van megismerkedni a témával kapcsolatos legfontosabb tényekkel.

Vagyis a kézikönyv a forrás:

• amelyben az információt elég röviden és tömören, gyakran tézisekkel mutatják be;
• amelynek mérete kis, például több tíz oldal;
• amelyek felhasználhatók a tanterv egyik vagy másik részének önálló elsajátításához, mivel a kézikönyvben szereplő megfogalmazás általában nem igényel további magyarázatot a tanártól.

Így a kézikönyv a hallgatók számára a téma önálló elsajátításához szükséges forrás. Általános szabály azonban, hogy egy nagyobb program kicsi és egyetlen része.

A tanítóeszközök besorolása:

• a módszertanról;
• a vizuális;
• jegyzeteken;
• könyvtárakba;
• illusztrált forrásokhoz (atlaszok, diagramok).

Az ilyen típusú tanítóeszközök mindegyike lehetővé teszi a hallgató számára, hogy egy bizonyos módon elsajátítson egy témát. A módszertani kézikönyv a legjobban hasonlít az információ felépítéséről és bemutatásának módszeréről szóló tankönyvhöz. A vizuális és illusztrált források a témával kapcsolatos különféle tények hasznos megjelenítését tartalmazzák. Az összefoglalók lehetővé teszik a hallgató számára, hogy a lehető legtöbb alapvető tényt megismerje a vizsgált témában, katalógusokban - új tudásforrásokat keressen a tanulmányi területen.

összehasonlítás

A tankönyv és a tankönyv közötti fő különbség célja. Az első forrás a legtöbb esetben a közönség vagy az osztály oktatási folyamatának szerves része. A második célja elsősorban a hallgatók számára az önálló ismeretek elsajátítása. Ebből következik a különbség a tankönyvekben és kézikönyvekben szereplő információk szerkezetében, megjelenítésének módjában, a vonatkozó források skálájában, osztályozásuk alapelveiben.

Kiderült, hogy a tankönyvek és az oktatási segédanyagok nem tekinthetők teljesen felcserélhető forrásoknak. Az első természetesen kiegészíthető a másodikval, de rendkívül nehéz bemutatni a tankönyvben tükrözött és a hallgató számára a téma elsajátításához szükséges tények teljes mennyiségét. Sőt, a tankönyvből nyert információk, amint azt fentebb megjegyeztük, a legtöbb esetben magyarázatot igényel egy képesített tanár által. Ugyancsak problematikus a viszonylag kis juttatás bevezetése.

A vizsgára való felkészülés szempontjából a tankönyv kiváló forrás a tudás rendszerezéséhez, míg a tankönyv ugyanazon célra történő felhasználása sokkal több időt és erőfeszítést igényelhet a hallgatótól. A kézikönyvből beszerezhető tudásmennyiség szempontjából azonban rendkívül valószínűtlen, hogy az helyettesíti a tankönyv elsajátításához szükséges tényeket, valamint az előadási anyagokat. Ezért a vizsgákra való felkészülés csak tanulmányi útmutatók alapján nem eredményes.

A tankönyv hasonló célokra történő felhasználása viszont általában nem elég. A helyzet az, hogy először meghatározza az általános ismereteket, másodszor pedig azokat a tényeket, amelyeket a tanár további tisztázást igényel.

A lenyűgöző mennyiség miatt a tankönyv nagyszámú illusztrációt és az anyag megjelenítésének más elemeit tartalmazhatja. Míg a tankönyvben az információkat elsősorban csak szövegesen, néha kis táblázatokban, diagramokban mutatják be.

A tankönyv gyakran sokkal alapvetőbb munka, amely megköveteli a szerzőtől, hogy nagy mennyiségű tudással és kompetenciával rendelkezzen. A kiadókat gyakran tekintik a tankönyvek potenciális szerzőinek - a velük szerződések megkötése érdekében - csak tudományos fokozatú szakemberek, professzorok. A tankönyvet elvileg bárki kiadhatja, aki rendelkezik a szükséges ismeretekkel - természetesen kívánatos, hogy egyetemen szerezzék be őket. Ezen felül a szerzőnek késznek kell lennie arra, hogy a hallgatók számára elsajátítható formában bemutatja őket..

Miután meghatároztuk a különbséget a tankönyv és a tanulmányi útmutató között, egy kis táblázatban tükrözzük a következtetéseket.

táblázat