A fő különbség a hivatásos tanár és a közönséges tanár között a oktatás elérhetősége. Csak a pedagógiai egyetem oklevele teszi lehetővé az embernek, hogy ezen a területen szakembernek tartja magát. Milyen kritériumok alapján lehet megkülönböztetni a tanárt a tanártól?.
Először is az oktatás folyamatának megközelítése. A szakember fő feladata a gyermek személyiségének minden szempontjának feltárása, személyiségének bemutatása. Századi pedagógia ez a személyiség pedagógiája. Folytatódik egy folyamat az autoritárius oktatástól való áttérés és annak humanistavá válása felé. Ezzel a megközelítéssel nem a társadalom vagy a politikai elit ambíciói kerülnek előtérbe, hanem a gyermek fejlődésének és tudatának sajátosságai.
Amikor egy személy született, nem egy üres lap. Már tartalmaz egy bizonyos gént, amelyek befolyásolják a viselkedését. A tanár feladata az, hogy megtalálja, amihez a gyermeknek lélek tartozik, és fejlessze azt benne. A tanárnak nem szabad elnyomnia, hanem fejlesztenie kell a gyermekek személyes karizmáját.
Egy közönséges oktató és tanár két ellentétes céllal jár. Az oktató feladata, aki gyakran előfordul, hogy egyik szülő, egyszerűen egy második én ápolása, a gyermekben valami olyan megvalósítása, amelyet önmagában nem sikerült megvalósítani, stb. A laikus nem arra gondol, hogyan kell fejleszteni gyermekét, hanem arra, hogyan kell megtanítani azokat az elveket és szabályokat, amelyeket maga is szükségesnek tart.
A tanár célja nem a gyermekeknek a szabályok megtanítása, hanem a személyiség olyan vonásainak fejlesztése, amelyek már a személyiségben vannak. Attól kell, hogy egy személyből jövőbeli egyedülálló polgár legyen, aki hajlandó lenne a modern társadalom törvényei szerint élni, és nem vonul be a múltba.
Egy példa a tanárképzés fő eszköze
A szakemberek és a laikusok közötti különbségek az oktatás módszereiben és eszközeiben is megjelennek. A tanárképzés fő eszköze egy példa. Meséli a srácok életét, világosan megmutatja bizonyos dolgok hatékonyságát. A laikus ember az oktatás legfontosabb eszközévé teszi valami ideál utánzását. A fejében olyan eszményi, gyakran virtuális képet teremt, amelyben szeretné, ha gyermeke olyan lenne, mint, és azt tanítja, hogy legyen olyan, mint ő.
Egy hétköznapi ember mindig bosszant, mihelyt gyermeke individualitást mutat, és távolodik a szülő ideáljától. Még ha a szülõ is lemond errõl, az elégedetlenség megmarad a lélekben. Végül is azt akarta, hogy gyermeke más legyen.
A szakembernek nincs ilyen problémája. Már kiderült a szovjet oktatási rendszer fogságából, amely elnyomta a személyiséget és igyekezett valamiféle általános viselkedésre. Célja, hogy meglévő anyaggal dolgozzon. Ezért arra törekszik, hogy fejlessze a gyermek minden erejét és segítsen benne. Kivétel csak abban az esetben lehetséges, amely magát a gyermeket veszélyezteti.
De itt a két tanár megközelítése eltér. A szakember egy szóval cselekszik, és példával példát mutat arra, hogy miért nem lehet ezt vagy azt megtenni. Ezt vizuális képek egészítik ki. A hétköznapi oktató általában a félelmet veszi alapul, és gyakrabban megfélemlíti a gyermeket, mint tudományos szempontból elmagyarázza, miért lehetetlen, mondjuk, gáz bekapcsolása..Tudomány a tanár tevékenységében
A gyermekek pszichéje összetett folyamat. A szakember feladata, hogy felkészítse a gyermeket az élet útjának szabad választására. Beszélt az élet veszélyeiről, de a gyermek jogairól is úgy beszél, hogy úgy érzi, magát a társadalom igényeinek megfelelővé teszi. A laikus szakember a gyermekét saját céljaira neveli fel, és csak az életről beszél, amelyet szükségesnek tart, elfelejtve azt, ami a gyermek számára a modern társadalomban fontos lenne..
A szakember gyermeket nevel fel a tudomány alapját megteremtő más tanárok által írt módszerek szerint. Egy hétköznapi oktató még csak nem is ismeri ezeknek a tanároknak a nevét, és a személyes tapasztalatok alapján megállapítja a gyermekben azt, amit legfontosabbnak tart..
A legnagyobb hiba a szülők és az oktatók
A szakember tudja, hogyan kell objektíven áttekinteni a csoportban lévő társaik közötti konfliktust, megtalálni a megfelelőket és a bűnösöket, és ebből következtetéseket levonni. Leggyakrabban az összes résztvevő hibáztatja a konfliktust. Nem olyan szakember, aki mindig a konfliktusban részt vevő egyik fél vagy gyermeke, vagy semleges esetben az, aki közelebb áll a saját eszméjéhez. Emiatt elveszik az objektivitás, és a szülő nem magyarázza el gyermekének tévedését, hanem megvédi, még akkor is, ha téved. Ez egy nagyon veszélyes helyzet..
A szakszerűtlen mindig szubjektív módon vizsgálja a konfliktusokat. Miután a szíve ideális, azt akarja, hogy az egész társadalom olyan legyen, mint ő. Legtöbbünk ilyen. A szakembert azonban arra irányítja, hogy a gyermeknek könnyebb és kevésbé fájdalmas legyen az élet, ezért igyekszik objektíven megmutatni a világnak, amint van, mindig megmutatja az osztályának hibáit. Ha ezt gyermekkorban nem teszik meg, akkor késő lesz. A túlzott önbizalom átkerül a felnőttkorba, és egy ember konfliktus forrásává válik, és milyen fájdalmas lesz, amikor az beleágyazott ideális összeomlik, sőt még ijesztő is beszélni.
A gyermek nevelése a modern társadalom számára azt jelenti, hogy el kell mondani a világról, ahogy nincs díszítés. Ez nem a szülők beszéde, milyen rossz oligarchák és a burzsoázia, hogyan „megragadtak” mindent és hogyan „parazitálják” a kisgyermekek testét és megakadályozzák őket, hogy gazdagodjanak, és ó, milyen jó volt a Szovjetunióban, hanem az a beszéd, hogy a túléléshez ismeretekkel kell rendelkeznie a közgazdaságtanról, vállalkozói készségről, üzleti készségekről, pénzügyi ismeretekről stb. Nagyon fontos, hogy különféle csalásokról beszéljünk a különböző területeken. A nem szakemberek ezt mindig elfelejtik, a gyermekek tudatát a fantomokra és a nem létező jelenségekre összpontosítva. Ez a különbség a szakmai képzés és a nem szakmai képzés között.
