A szóképzés és a formálás fontos szerepet játszik. A nyelv élénk és informatív. Ezeket a fogalmakat el kell választani egymástól..
Cikk tartalma
- meghatározás
- összehasonlítás
- Szóképzés
- alakítás
meghatározás
Szóképzés - új szavak beszerzése a nyelven elérhető speciális technikákkal.
alakítás - a szóképződéstel ellentétes folyamat, amely az egyes szavak különböző formáinak kialakításából áll.
a tartalomhoz ↑összehasonlítás
A fogalmak megkülönböztetésének fő kritériuma van. Ez abban áll, hogy a szószerkesztés segítségével megjelennek a nyelv új lexikális jelentéssel bíró egységei, és a formálás más eredményekhez vezet. Ez nem jelenti az eredeti szó lexikális jelentésének megváltozását, de a nyelvtani jellemzők eltérőek. A szóképződés és a morfogenezis közötti különbség jobb megértése érdekében, részletesebben mindegyiküknél foglalkozzunk..
Szóképzés
A szóképzési módszerek egy részét morfológiaiként definiálják, mivel ezekben az esetekben a morfémák szerepelnek. A morfológiai szavak viszont kétféleképpen alakulnak ki. Az egyik a rögzítés, amelyben:
- add előtag: séta - távozás;
- add utótag: traktor - traktorvezető;
- az előtag és az utótag szót (alapját) egyidejűleg egészítve: terv - nem tervezett;
- az utótag elválasztása az alapról (non-affix módszer): csend - csend.
A szavak morfológiai kialakulásának másik módja az addíció. Összegezhetik:
- teljes szavak: kanapé;
- különböző alapok: baromfitenyésztés;
- az alapok részei: kolléga;
- egyedi betűk (rövidítés): TUZ.
A szóképzés más módszereit nem morfológiainak is nevezik. Mi felsoroljuk őket:
- homonímia: adósság (az, amely visszafizetendő) - adósság (kötelezettség a társadalom felé);
- a szavak átállása a beszéd más részeire: vadonatúj (kiigazítás) - vadonatúj (főnév);
- fúzió, vagyis egy mondat elemeinek egyesítése egyetlen lexikai egységben: a fentiek.
alakítás
Mint korábban említettük, a szóképzés és a morfogenezis közötti különbség az, hogy a második esetben a szavaknak ugyanaz a lexikális jelentése van. Vizsgáljuk meg, hogyan alakulnak ki az új formák..
Leggyakrabban a végződések változnak (rajzolok - rajzolok), gyakran az ürügy gyakran egyszerre kerül hozzáadásra (falu - a faluba). Ezenkívül a következőket használják: formáló utótagok (erős - erősebb), váltakozás a gyökérben (eltávolítás - eltávolítás), az alap megváltoztatása (mi - mi), a stresszeltolódás (ablakok (többes számú) - az ablaknál (egyéni)). Időnként a szó önmagában sem változik, de kiegészítő elemek kerülnek hozzá (szeretni - imádni fogom).
