A helyzetmodellezés és a szerepjáték olyan módszerek, amelyeket hagyományosan használnak az iskolai folyamatban. Ezek az iskolán kívüli tevékenységekben is alkalmazhatók, de elsősorban iskolás korú gyermekek esetén. Az általános iskolában az ilyen módszerek lehetővé teszik a gyermekek számára, hogy gyorsan alkalmazkodjanak az iskolába, és ne kapjanak pszichológiai traumákat a környezet megváltozása miatt..
Ha kizárólag a hagyományos tanítási módszereket használjuk az iskolákban, akkor azok nem lesznek hatékonyak, mivel nem lesznek modellezve az élethelyzetekben. A szerepjátékok és a szituációs modellezés érdekesebbé és praktikusabbá teszik a tanulást.
A modellezés lényege
A modellezés alapja az a tény, hogy absztrakt kategóriákon keresztül be kell hatolni egy ismeretes tárgyba, és valóban meg kell szerezni az egység ismereteit. Meglehetősen bonyolult pedagógiai meghatározás, de a legmegfelelőbb. A szituációs modellezést használó hallgatók érzékelik és emlékeznek a komplex struktúrákra és fogalmakra, ideértve a tudományos fogalmakat is, majd alkalmazhatják azokat az életben. Ennek alapján a jövőben az iskolás gyermekek személyiségének viselkedési jellemzői is kialakulnak..
A szituációs modellezés során a hallgatók az úgynevezett interaktív módban elmerülhetnek a valós életben. Ez a szituációs modellezésben rejlő interaktív karakter.
A szerepjáték lényege
A szerepjáték már megvan a gyermek viselkedésbeli és mentális fejlődésének kombinációja. A szerepjáték játék a modellezés egyfajta része, de a tanulók interakciójára épül a tanulási folyamatban. Vagyis a helyzet-modellezéssel ellentétben a szerepjáték több tevékenységet és interakciót igényel, a hatékony tanulási eredményre összpontosít, valamint a tanár bizonyos pszichológiai következtetéseire.
Egy szerepjáték segítségével a hallgató olyan helyzetbe kerül, ahol ugyanazokat a korlátozásokat, kényszerítő erőket és motivációkat tartalmazza, amelyek a valós világban a folyamat többi résztvevőjével való interakcióban vannak..
Az oktatási folyamatban a szerepjátékok általában játékkonstrukciókon alapulnak, vagyis a feladat modellként és szerepjátékként, valamint kísérletként is bemutatható.
Különbségek a szituációs modellezés és a szerepjátékok között
A szerepjáték jelentősen különbözik a szituációs modellezéstől. Szerepjáték, amelynek célja interakció másokkal és bizonyos pszichológiai következtetések. A szituációs modellezés célja egy bizonyos hétköznapi (valós) helyzet megteremtése, amelynek megoldása meghozza a szükséges oktatási hatást. Elvileg mindkettő megtörténhet egymás után..
Szerepjátékok és szituációs modellezés segítségével a tanár arra a következtetésre juthat, hogy a gyermeknek van kreativitás és gondolkodás. Sőt, mindkét irány fejlődik az ilyen órák során. A szituációs modellezés és a szerepjáték folyamatában álló hallgatók motivációt szereznek az aktívabb tanuláshoz, mivel új érdekes készségeket és viselkedést használnak.
Ha szerepjátékokról beszélünk, akkor csak a forgatókönyv változik az idő múlásával. A szituációs modellezés esetében a technikák sokkal változatosabbak. Az utóbbi időben egyre gyakrabban használják az interaktív eszközöket, ami sokkal érdekesebb az iskolások számára, mint a helyzet egyszerű modellezése..A szituációs modellezés emellett jobban alkalmazható a felsőoktatásban, mint a szerepjáték - rendkívül nehéz a hallgatókat ez utóbbival vonzani, ugyanakkor problematikus a forgatókönyv kidolgozása. Szerepjáték fiatalabb hallgatók számára - a legjobb megoldás. Megtanulják kölcsönhatásba lépni, kommunikációt építeni. Továbbá teljesen kombinálható.
Így a szerepjáték és a helyzetmodellezés közötti különbségek jelentősek, de az eredmény várhatóan majdnem ugyanaz lesz:
- Valós készségek fejlesztése a megszerzett elméleti ismeretekből.
- A hallgatók pszichés állapotáról szóló következtetések végrehajtása.
- Az órákban szerzett ismeretek konszolidálása a gyakorlati munkával.
Nem mindig lehet sok időt szentelni az iskolai gyakorlati munkának - helyzetmodellezés és szerepjáték segítségével ez egyszerűen megtehető..
